 Először is ne vigyél magaddal
nagyméretű táskát, viszont vigyél
szemüveget ha esetleg gondjaid
lennének az olvasással. Ha mégsem
szeretnél olvasgatni, akkor
mindenképpen kérj a jegypénztárnál
hangos tárlatvezetést. Ezt mi
félreértelmeztük, ugyanis arra
gondoltunk talán kapunk egy
sajátbejáratú vezetőt? De nem, ez a
megnevezés egy kis magnót rejt
magában, benne az összes fontos
tudnivalóval, amivel utad során
találkozni fogsz. Egyébként olyan
nagyon sok olvasni valót nem
találsz, leginkább csak beazonosítás
miatt fontos tudni olvasni is...
Lehet, hogy én vagyok hibás, de
engem abszolút nem rémített el az
utamtól az, hogy teljesen tisztában
voltam vele mit is látok, és hogy az
amit látok az honnan is származik,
értem úgy, hogy tudtam: nem
gipszmintából öntötték ki a
látottakat. Éppen ezért, mert bennem
volt a tudat, hogy valaha Ők (a
kiállítás alatt "preparátumok"
címszó alatt voltak emlegetve, amely
először nagyon furcsa volt...) is
hús-vér emberkék voltak, még inkább
lenyűgözött a kiállítás, büszke
voltam "rájuk" és minden elismerésem
és tiszteletem az Övék, hogy ránk
hagyták magukat, s mi becsüljük meg
ezt a felülmúlhatatlan adományt.
Az első úgymond szobában a teljes
alakos preparátumokat tekinthettük
meg, az izomzat és csont
felépítését, a belső szervek
elhelyezkedését, estébé estébé.
Konkrétan nem emlékszem, hogy a
következő terem mit rejtett magában,
de külön termet kapott a szív, a
tüdő, a vér, a csontok kielemzése.
Volt egy különálló terem is, melyet
ha akartál meg is kerülhettél
kihagyva azt, erre egy tábla is
figyelmeztetett: csak akkor lépj be,
ha igencsak erős idegzettel
rendelkezel, ugyanis a terem az
embrió és a csecsemő fejlődésével és
egyes elváltozásaival foglalkozik.
Egymásra néztünk, és úgy döntöttünk
ha már itt vagyunk nem hagyjuk ki
ezt sem. Aki már eljutott addig,
hogy elindult erre a kiállításra és
nem fordult vissza amíg el nem érte
ezt a termet, ne hagyja ki
semmiképpen, ugyanis bár a
figyelmeztető tábla igencsak
ijesztőleg hat tartalmát tekintve,
annyira azért nem elborzasztó, hogy
aki tényleg érdeklődik: vajon milyen
is egy embrió ha éppen nem
műanyagból van kiöntve, akkor lépjen
be, én azt mondom. Leginkább az
anyaméhben zajló fejlődést
tekinthetjük meg hetekre, hónapokra
lebontva, szerintem nagyon érdekes.
És hogy már pár hét után fel lehet
ismerni az ici-pici ujjacskákat a
kezeken és lábakon... Elképesztő.
A vérünket bemutató terem is nagyon
érdekes volt, készítettek egy olyan
preparátumot, kinek vérereibe egy
speciális anyagot juttattak, majd
pedig - tudom, durván hangzik -
eltüntették magát a testet melyet
behálózott, így egy ember formájú
piros fonalgubacot kaptak
eredményül. Elképesztő volt ez is és
nagyon érdekes.
A tüdő osztály kijáratánál állt 2
üvegasztal, a 2 asztal között pedig
egy nagy "üvegkoporsó". A bal oldali
asztalon egy egészséges tüdőt
tekinthettünk meg, a jobb oldali
asztal viszont egy rákos, dohányos
ember tüdejét vélte bemutatni. A két
asztal közé pedig ezek után akit -
mint dohányost - esetleg elkezdte
fojtogatni a lelkiismerete, annak
adott ez a lehetőség, zutty bele a
büdös bagót a ládikóba aztán ágyő
dohányzás. Az üvegfalnak
köszönhetően lestem meg, hogy volt
ám benne a legolcsóbb (már ha van
ilyen...) cigaretta mellett még
szivar is. Az utóbbin túladó emberke
vélhetőleg komolyan gondolhatta
döntését.
Természetesen ezen kiállításról sem
maradhatott el a kijárathoz
telepített Shop sem. Nagyon durva
árakkal... Vehettél ám kulcstartót
3000 HUF-ért, Bodies pulóvert 12 000
HUF-ért, estébé... A könyv nem tudom
konkrétan mennyibe került, de mivel
ugyanazt mutatta be melyet a
kiállítás alatt is megtekinthettünk
így nem tartottunk rá igényt.
Összegzésképpen azt mondhatom, hogy
bár nem bántam meg és ha
visszaröppenhetnék az időben -
nagyon szeretek így repkedni - akkor
is elmennék eme kiállításra. De...
valami mégis hiányzott belőle. Nem
tudom szavakba önteni. A Titanic...
Na igen a Titanic Kiállítás aaaaz
mindent vitt, ott megvolt az a plusz
mely innen hiányzott. Nem tudom
viszont mi is az. Ha esetleg Te is
megtekinted és ugyanígy érzel, akkor
segíthetnél megfejteni.
 
<<< vissza
|
