A déjà vu és a sors furcsa és
egyben rémísztő kompozícióját
láthattuk moziként.
És mindezt Csilivel!!! ;)
Hümm...
 Fú hát a film röntgen-fílinges
főcíme fantasztikusra sikeredett!
Ekképpen a záró képsorok is.
Apropó zárás. Ezt a részét
nevezhetjük nyugodtan
"rövidzárlatnak" is, mivel a hatás
kedvéért úgy el lett harapva, hogy
köpni-nyelni nem tudtam. Kellett egy
kis idő, amíg felfogtam, hogy jah,
már a stáblista pörög...
Első jelzőm ekkor a "baromság"
lehetett, már nem emlékszem
pontosan. A második, amikor már
kifelé tartottunk a teremből a -
Csili által is használt - "érdekes"
volt. Aztán hazafelé döcögvén a
HÉV-vel elkezdtek kattogni fejemben
a fogaskerekek, és valószínűleg ez
lehetett az alkotók célja is.
Egyébként nem nagyon szeretem a déjà
vu érzéseket. Nem tudom...
valahogy... megrémisztenek. A jövőbe
látni pedig végképp nem szeretnék.
Ha már idő, ó viszont hányszor és
hányszor előfordult már, hogy jaj de
remek lenne, ha visszaröppenhetnék a
múltba, és megtenném ezt, vagy
máshogy tenném azt, vagy nem tenném
meg amazt. Ezek a mostanában
ritkábban előforduló kósza
gondolataim mondjuk ellent mondanak
annak, amit vallok. De hát mivel
tudjuk, hogy úgysem lehetséges,
miért ne fantáziálhatnánk a
gondolattal?
És akkor itt jön az Időgép örökzöld
mondókája, mely bár nagyban hasonlít
a ma látottakéhoz (és 3 elődjéhez
is), mégis sokban különbözik attól.
Míg utóbbiban a múlt, előbbiben a
jövő sorsszerűsége a fő téma. Az
Időgép mozi az igazat megmondva
addig volt számomra érdekes, amíg
vissza-visszament főhősünk a múltba,
hogy megmentse szíve hölgye életét.
A múlt jobban izgatja a fantáziámat.
Furi egy dolog ez. A jövőbe látás és
repkedés nekem nagyon túlontúl
futurisztikus... De mindkét mozi
kedvenc lett. Szóserólatöbbet.
Tehát a mozit nagyon tudom ajánlani,
mert háromdö és ezáltal sokkal
inkább élvezhetőbb mint nem, mert
remek effektekkel fűszerezett, mert
megmozgatja a fantáziádat, mert
felborzolja az idegeidet.
Negatívumai, hogy hülye és olykor
morbid poénokkal is ellátták,
amelyek nem mindig oda illőek ahová
letették őket. De hát ízlések és
pofonok
asztalon-hagyott-szemüvegen-áthatoló-napfény-által-lángra-lobbant-forgácskupac-miatt-felrobbant-tartályok-követeztében-kigyulladt-moziteremben-szénné-égés
... Stílszerűen.
Hmm lehet, hogy egy teljes hétig nem
megyek ventillátor közelébe...
 
<<< vissza
|
